Lajtha László: Széki gyüjtés - bőgő

Lajtha László: Széki gyüjtés, (széki népzene) - bőgő

Lajtha László: Széki gyüjtés, (széki népzene) - bőgő

A bőgő az erdélyi falvakban csak az I. világháborút követő időszakban terjedt el. Ez idő tájt még nem a nagybőgő, hanem egy kisebb testű basszushangszer, a gambatestű kisbőgő vagy a hegedűcsaládba tartozó gordonka, széki szóhasználattal élve a „gordon” lett az új tagja az ily módon zenekarrá alakuló vonós együtteseknek. A gordon (kisbőgő, cselló) általános elterjedését a nagybőgővel szemben segítette három fő előnye: kvint hangolásból eredő széles hangterjedelme, kis súlya, kis mérete. Hátránya a viszonylag kis hangereje, ezért a hagyományos erdélyi parasztbandák ma már túlnyomórészt a nagybőgőt használják. Az 1960-as évekig Erdélyben a nagybőgő még csak szórványosan terjedt el, míg a kistestű gordon általános használatban volt. Ez az állapot maradt fenn Széken a mai napig. Lajtha László a Pátria Néprajzi Hanglemezsorozatban rögzítette a székiek játékát, Konkoly Elemér ezeknek a felvételeknek a gordonszólamát jegyezte le. A bevezető ismerteti a gordonos játéktechnikát és a vonásnemeket, majd következnek a dallamok táncok szerint csoportosítva.